2025. februári frissítés:
Vásárlóink kérésére nemrég megváltoztattuk a csillagtérképek nézőpontját, hogy jobban igazodjon a hagyományos vetületekhez. Az új vetület a Földről felfelé tekintő nézőpontot mutatja. Emiatt az égtájak fordított sorrendben jelennek meg: most észak -> nyugat -> dél -> kelet (az óramutató járásával megegyezően).
Az új és a régi változat is tudományosan pontos, de eltérően nézhetnek ki. Kérjük, ezt tartsd szem előtt, ha korábban már rendeltél tőlünk. Ha a régi vetületi stílusú térképet szeretnél, írj nekünk e-mailt.
A vetület nézőpontja 2025 februárjáig
Az égi félgömb ábrázolásához eredetileg a sztereografikus vetületet választottuk, mivel a legtöbb történelmi csillagtérkép ezt vagy egy nagyon hasonlót használ, de a több tucat másik vetítési módszer bármelyikét is választhattuk volna. A lényeg az, hogy a térképvetület és a paramétereinek megválasztása leginkább „ízlés” kérdése, illetve a térkép készítőjének gyakorlati szempontjain múlik. Nézd meg például a Föld ezen „szokatlan” vetületét: McArthur-féle világtérkép
Íme egy nagyon leegyszerűsített ábra a szokásos sztereografikus égi vetületekről:
A projektünkre kapott első visszajelzések alapján úgy döntöttünk, hogy másik vetületi nézőpontra váltunk, az alábbiak szerint:
Azért helyeztük a nézőpontot a kiválasztott hely feletti zenitpontba, mert azt tapasztaltuk, hogy az égtájak tükrözött sorrendje megzavarja a szemet, amely az észak -> kelet -> dél -> nyugat (az óramutató járásával megegyező) sorrendhez szokott, különösen mivel ezek az irányok a dizájnunkban hangsúlyosan szerepelnek. Az új nézőponttal megtarthattuk a földi térképekről megszokott „hagyományos” sorrendet, miközben a vetület valósághű maradt.
Az általunk használt vetület valós, csak a nézőpont más. Úgy képzeld el, mintha „felülről néznénk az égi félgömböt”, vagy romantikusabban fogalmazva: így látnánk az eget a mennyekből. Valóban nem szokványos vetületi megoldás.
A vetületünkön a Holdat és a Napot nem ábrázoljuk.
Érdekesség (köszönjük vásárlónknak, Chris B.-nek): ez a nézet Johannes Hevelius 1690-ben kiadott csillagatlaszához hasonlít. Hevelius minden csillagképet az égi gömbön kívülről nézve ábrázolt, ezért ezek tükrözve jelennek meg. Lásd: Johannes Hevelius: Uranographia.